- A dicséretek egy ilyen volumenű csapatnál már nem kavarnak nagy port. Teljesen természetes. Ellenben, ha bármi gigszer van, nem győztök magyarázkodni. Célzom itt a Szatmárnémeti esetre. Fordult már elő veletek hasonló? Hogyan tudjátok ezt normálisan kezelni? Nem pattan el a húr soha?
- Az a helyzet, hogy nagyképűségnek hangozhatna, de remélem, nem hangzik annak, ha azt mondom, hogy mi professzionális zenekarnak tartjuk magunkat, persze nem zenei értelemben. A dolgainkat a lehetőségekhez mérten a legprofibban tesszük. Zenei értelemben tényleg nem, hiszen egyikünk sem volt soha egy Petrucci, meg egy Pastorius, tehát ilyen szinten sosem leszünk profi zenekar, mindig is kutyaütő banda voltunk. De úgy vélem, hogy vagyunk annyira felnőtt zenekar emberileg is, érzelmileg is, hogy az ilyen helyzeteket tudjuk kezelni. Röviden egy-két mondat erejéig a szatmárnémeti esetre kitérve, amikor ez a szituáció megtörtént, akkor mi a honlapon egymást követő két nap leközöltünk egy-egy viszonylag hosszú írást, ami arról szól, hogy mi ezt az egész dolgot hogyan látjuk, gondoljuk, és érezzük. Úgy láttuk, hogy ezt a két közleményt mindenképp meg kell tennünk, és ettől kezdve nem foglalkoztunk a dologgal. Persze voltak még hullámzások, történtek rajongói bejegyzések, főleg a szatmárnémetiektől, sőt a román média is foglalkozott ezzel a dologgal. Mi igazán nem akartunk már többet beszélni erről, mert mi elmondtuk abban a két beírásban, hogy mi történt szerintünk, és miért nem volt ott Tankcsapda koncert. Viszont a zenekar profizmusának egyfajta záloga az, hogy nem játszottunk aznap este. Egyszerűen nem voltak meg a minimális feltételei sem meg annak, hogy ott koncertet adhassunk, és nem szerettünk volna sem a rajongóink, sem a magunk számára csalódást okozni. Nem akartunk ilyen félmegoldásba belemenni. Félmegoldás?! Ötödmegoldás… Nem akartunk kompromisszumokkal terhelt, rossz szájízű, rossz emlékű Tankcsapda koncertet csinálni. Ráadásul úgy, hogy soha nem játszottunk még ott. Ha más alaklommal már játszottunk volna Szatmárnémetiben, akkor azt mondjuk rá, hogy talán, egye meg a fene, hát volt már itt egy csomó jó koncertünk, meg lesz is még biztosan, ez most olyan lesz, amilyen. Egyébként mindenképpen szeretnénk abba a városba visszamenni, és játszani, de saját technikával, és felszereléssel. Pontosan azért, hogy az emberek lássák, érezzék, hogy mi nem azért nem játszottunk ott aznap este, mert minket ez zsenált volna Szatmárnémeti. Ha vannak városok, ahol mi nagyon szeretnénk játszani, azok pontosan azok, ahol még sosem voltunk. Ad egyfajta plusztöltést, hogy meg kell mutatnunk egy számunkra ismeretlen helyen, kik vagyunk mi! Tehát Szatmárnémetiben is szerettük volna odatenni magunkat, de ha valamit nem lehet megcsinálni rendesen, akkor ez pont az a példa volt. Nem lehet palacsintát sütni vízből, meg tejből! Érted? Ahhoz kell még tojás, liszt, nem ragozom tovább. Ha pedig nincs tojás, akkor nem tudsz palacsintát sütni. Egyébként az ilyen történések nagyon ritkák. A fél kezem elegendő hozzá, hogy megszámoljam azokat az eseteket, amikor a Tankcsapda az elmúlt 17 év alatt nem tudott színpadra lépni. 2400 koncertből kb. 3-4 alkalom volt ilyen. Ez azért jó arányszám... Folytatás..

- Zenei anyagot is küldenek a jelentkezők?
- Zsákszámra… Jó, a zsákszám talán túlzás, de nagyon sokat. Amiket az előbb felsoroltam, az csak az egyik szempont, van még emellett sok más is. Figyelj, egy ilyen turné rengeteg anyagi, és technikai kérdést vet föl, és ennek egy zenekarnak meg kell tudnia felelni. Nem elég az, hogy valaki tehetséges, mint ahogy nem elég az, hogy valaki jól fest, mert attól még nem lesz Csontváry Kosztka Tivadar. Érted. Tehát egy csomó minden más függvénye is még... Folytatás..

- A stílus nem változott, de sokan azt vallják, hogy a régi Tankcsapdát jobban kedvelték, hogy régebben szókimondóbbak, karcosabbak voltatok, és az új Tankcsapda eladta magát a médiának. Ti hogyan vélekedtek erről?.. Folytatás..